 "Amiket Deák Mór ír, úgy gondolom, egy nagy, közös, nem evilági kenyérből valók. Egy olyan kenyérből, amit szépségből gyúrtak, szomorúsággal kovászoltak, szenvedéssel kelesztettek, és szenvedély tüzével égettek ki, sütötték meg frissé, fogyaszthatóvá, életté. És adtak neki mellé egy kést is, a vers acélját, hogy a szavakba természetszerűleg megába is mártván megszegje és fölszeletelje azt. Szépség és szomorúság, szenvedély és szenvedés, azt hiszem, Deák Mór eddigi két verseskötetének, s ennek a harmadiknak ezek a kulcs szavai. Látszatra egymásnak ellentmondó fogalmak, valójában egyazon földi és égi égitest színe és visszája, fénye és árnya. Mintha a hold felénk forduló és láthatatlan fele együtt és egyszerre lenne látható valami vízben, kút mélyén, vagy épp a tenger színén. Kívánok szerzőjüknek sok szépséget és szomorúságot, sok szenvedélyt és megszenvedést." - Bella István
|
